Egy bloglátogatónk és minden értetlenkedő kedvéért: íme a definíció.
A pempalabemba = valóságban átélt,
szürrealisztikus vagy abszurd szituációk viszonylag rövid idő alatt lejátszódó
spontán láncolata. Tipikus jellemzője, hogy a pempalabembát átélt személy nem
áll tudatmódosító szerek hatása alatt, mégis olyan valószerűtlennek tűnő helyzetekbe
keveredik, mintha álmodna vagy mintha egy szürreális művészfilmbe csöppent
volna. Mindenki átél életében kisebb-nagyobb pempalabembákat, még ha nincs is
tudatában annak, hogy ez az volt.
A szóalkotás az én művem (gigi). Egy átmulatott éjszaka után hazafelé a vonaton, tudatmódosult állapotban egy "ki tud hülyébb értelem nélküli szót kitalálni" c. játékban nyertem a "pempalabemba"szóval, és a jutalom az volt, hogy adhatok neki definíciót is. Erre egy-két év után került sor, amikor Didóval lógtunk az Orczy-kertben, hogy Annának készítsünk ajándékot. Itt történt az "őspempalabemba". Hogy részletesen mi volt ez, azt nem írom le, de a lényeg, hogy olyannyira különös élményt jelentett számunkra, hogy el is neveztem ezzel a nyereményszóval. Nekem általában pozitív pempalabembáim vannak, de Annamari barátnőm átélt negatívat is. Igazából azért számíthat pozitívnak egy pempalabemba szituáció, mert inkább a spontán abszurd humor dominál benne, amolyan montipájtonos eleganciával. Hiteles pempalabembát tiszta fejjel és teljes jelenléttel lehet átélni, különben részegen vagy beszívva hitelét vesztené a valóság abszurditása. Mosonyi Alíz budapesti meséiben lelhetők fel pempalabembához hasonló városi szituk, persze ezek csak különös abszurd mesék, mégsem valóság, de segíthet a pempalabemba felismerésében. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése